A darnói nemes Karácsony-alias Nagy-család története. Dédnagyapám, nagyapám utódai.
Dédnagyapám öt gyermekének sorsa a következőképpen alakult: Karácsony Borbála férjhez ment 1892.02.24.-én a lipóti Bán Györgyhöz. Karácsony Vilmát 1894.10.03.-án a darnói Tóth András vette feleségül. 1898.02.09.-én Julianna “kelt” el Püskire, Prikler Béla vette el. Az ifjú Karácsony Ignátz hentes lett Budapesten, Rákospalotára költözött. A három leányt dédnagyanyám egyedül házasította ki. A mikotai házban fia András (nagyapám) egyedül maradt édesanyjával. Közben már cseperedett a darnói főutca 68 házszám alatt Nagy Erázmus leánya Nagy Mária ( későbbi nagyanyám), aki 1891 szept. 10-én született. Nagyapám hamar “bekötötte a fejét”, ugyanis 1907.11.27.-én nőül vette. Ekkor a dédnagymamám 61 éves volt. Az ifjú vőlegény 24 éves, a menyasszony 16 éves volt. Egymás után jöttek a gyerekek.
Ignác (1908.12.02), Julianna (1911.02.23), István (édesapám 1912.12.11) és Erzsébet (1914.11.14). Közben kitört az első világháború és nagyapámnak be kellett vonulnia katonának. 1917-ben hősi halált halt. Édesanyja nem sokkal élte túl a fiát, belehalt bánatába, 1918-ban meghalt.
Nagyanyám a négy kicsi gyerek felnevelésének óriási felelősségével egyedül nézett szembe. Amikor anyósa meghalt házassági ajánlatot kapott Hegyi József lipóti legényembertől. Nagyanyám még csak 28 éves volt, az ajánlatra igent mondott, így látta biztosítva gyermekei jövőét.
Mint később kiderült Hegyi nagypapa igen jó ember volt. A Karácsony-gyerekeket úgy szerette mintha övéi lettek volna. A nagymamától még két leánya született Mária és Margit.(1920,-1923.)
Mi lett a sorsa a testvéreknek? Úgy látszik nem csak a történelem, de a család története is a véletlenek játékaként megismétli önmagát. Ignác a legidősebb testvér 1942-ben elesett a doni csatában. Felesége Gizella is a felmenő nőrokonok sorsára jutott, megözvegyült. Áldott legyen nagyapám , nagybátyám emléke!
Az egyszerű asszonyoknak akik csak a dolgukat tették, nem szoktak szobrot állítani. A három megözvegyült asszony fogcsikorgatva sok kisgyermeket felnevelt. Különösen nehéz volt a sorsa a nagybátyám feleségének Gizellának, aki haláláig hű maradt férjéhez, és három gyermekét egyedül nevelte fel. Sanyarú sorsát jelzi, hogy volt év, mikor a földeket egyedül szántotta meg az ökrökkel. Áldott legyen a megözvegyült asszonyok emléke is.
Dr. Karácsony István
