Ez a könyv a régi füves könyvekre hasonlít, melyek, mint a könyvön is rajta van gyógyító gondolatokkal, próbál „segíteni”.
Ez nem útmutatás vagy márpedig kötelező betartani, ez csak egy ilyen füves könyv, mely segíthet.
Márai Sándor e könyvében kis bejegyzéseket ír az élet dolgairól. A 202 kis bekezdés olyan témákat boncolgat például, hogy „Arról, hogyan kell élni”. A kezdés természetes, hogy mi a célja a könyvnek. Félelmetes, hogy mennyi igazság van benne.
Imádtam ezt a könyvet, mit az összes többi Márai Sándor művet. Csak ajánlani tudom egy unalmas délután egy bögre teával vagy kávéval.
„Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.” (részlet a Füves Könyv című könyvből)
