Mindig is azt tartottam jó könyvnek, ami magával ragadott, és úgy érezhettem, hogy amikor leülök olvasni, megszűnik körülöttem a világ, és hirtelen csupán az adott könyv történései léteznek. Így történt ez Liptai Claudia új könyvének olvasása közben is. Amikor leültem csak én léteztem, és már nem a szobámban éreztem magam, hanem Afrika varázslatos világában. A sokoldalú média személyiség első könyve Az álomnő címet kapta.
Amellett, hogy lekötötte a figyelmemet, bekerült nálam azon könyvek listájára, amelyek az első soroktól kezdve megragadták a gondolataim. A szerző jól tette, hogy tollat ragadott, mert fantasztikus történetének köszönhetően jó pár remek órát szerzett vele. Ahogy egyre mélyebbre mentem fantáziaerdejében, úgy faltam egyre jobban az oldalakat.
Főszereplője, Anna, egy afrikai útra indul, ahol újságíróként egy riportot szeretne készíteni. Az idegen földrészre érve azonban nem úgy alakulnak a tervei, ahogy elképzelte: nem hogy a vadon állataival kell szó szerint megküzdenie, hanem nagyobb zűrbe is keveredik, ahol már az élete a tét. A szálakat tovább bonyolítja a Nagyképű Jóképű megjelenése.
Izgalmakban, rejtélyekben, szenvedélyben nincs hiány a műben, amit a szerző humorral fűszerez. Claudia romantikus kalandregénye nagyon szórakoztató volt, üdítője lett a szellemnek és léleknek egyaránt. Ez a nőcis írás kiragadott a hétköznapokból.
A végén a reklám szövege jutott eszembe, amivel a könyvet próbálták eladni, és mosolyogva nyugtáztam magamban: ez tényleg veszélyesen csábító.
